... óvatosan! A cica harap ...

Az álmatlanságban az a legérdekesebb, hogy fogalmam sincs hova tűnik az idő. Az előbb még 0.22 volt, és épp azt számoltam, hogy ha 7kor kelek, akkor még talán kialszom magam, most már 1.26, és nem történt közben semmi. Forgolódtam. Felültem. Visszafeküdtem. Újabb forgás. Nem bírom fekve, akkor leülök picit, ha olvasok valamit, akkor talán. Nem. Ha kiírom, amit gondolok, akkor talán. Nem. Ha filmet nézek. Nem. Ha zenét hallgatok. Nem. Ha teljes csendben és sötétségben számolom a bárányokat. Nem.

Semmi sem jön be. Ellenben az idő meg megy, és mindjárt itt a reggel. Előre érzem, hogy megint farkasszemet fogunk nézni egymással. Akkor sorozatban a harmadik ébren töltött napom következik. Na jó, hazudok. Ma este aludtam kb fél órát. De ez kb semmi.

1.32. Mondom én. Valaki ötösbe kapcsolt az időnek. Sietünk. 

Lázálom gyötör, elveszett látomás.

Önkényes édenkertfoglaló létem minden nap elmúlni látszik. 

Kiűznek a paradicsomból újra meg újra. Kiűzöm magam. 

Idegen nyelveken sikolt bennem a némaság. 

Csaholó nyálzó veszett kutya köp kígyómérget... 

Aztán átharapják a torkát. 

Tüzében porrá omlott vágy pihen a zord köveken.

Nincs mennyország.

Húsomba vájó töviságy fertelmes rothadó szaga.

Pokol-lángok színezik az eget. 

Vörösség. Izzó vörös.

Zöld fákon a moha...

Elmúlsz, pusztulsz, elhagyod világod.

Idealista, hozzád gyümölcsöt vág a lét!

Cefre lélek bűzlik alkoholtól.

A realitás meg pont most hasad szét. 

Szétfeszített combjaid közt az ördög...

Akivel megalkudtál egy perc életért.

Eladott ártatlanságod cseppről cseppre válik gőzzé

Önnön karmaid fordulnak ellened.

Idealista bolond vagy. Szereted.

És eljön majd a nap, amikor minden álmunkért sóval fizetünk.

Ez az a nap. Törlesztem a tartozásom.

Esőcsepp a nyitott ablakon.

Kopp a padlón. 

Kopp, földet értem. 

Ha nem úgy játszom, ahogy várják, akkor mindig padló a vége.

Esőcsepp a párkányon. 

Folyamatosan kopog. 

Hideg föld. Kopp. Itthon vagyok.

Valójában ezzel a folyamatos őrjöngő analízissel, amivel atomjaira akarom bontani a világot, és igen, az érzelmeket... Ezzel az őrült igazságkereséssel, és mindennek a reménytelen voltát hangsúlyozva egyetlen dolgot érek el. Teljesen ellehetetlenítem, megölöm, eltorzítom az emberi kapcsolataim, amiknek annyi közük sincs az igazsághoz, mint laptoptöltőnek a dromedárhoz.

"A nő számára, ha igazi nő, egyetlenegy igazi haza van: az a terület, melyet a férfi, akihez tartozik, elfoglal a világban."

Haza akarok menni.

Mi történik ha beraksz egy zsák szart a mosógépbe? Szóval effektíve szart. Zsákban. És elkezded...

Válaszokat kommentben várok.

Miért fáradtál ennyit?

Miattad.

- Na és ilyenkor harapom ketté a nyelvem, és akasztom fel magam belül csendben. Mert van, aki tesz, mondja... És van aki nem értékeli. (ez vagyok én)

2 óra alvás után smsre. Tőle.

Ingerült vagyok, fáradt. Konkrétan DÜHÖS.