Az álmatlanságban az a legérdekesebb, hogy fogalmam sincs hova tűnik az idő. Az előbb még 0.22 volt, és épp azt számoltam, hogy ha 7kor kelek, akkor még talán kialszom magam, most már 1.26, és nem történt közben semmi. Forgolódtam. Felültem. Visszafeküdtem. Újabb forgás. Nem bírom fekve, akkor leülök picit, ha olvasok valamit, akkor talán. Nem. Ha kiírom, amit gondolok, akkor talán. Nem. Ha filmet nézek. Nem. Ha zenét hallgatok. Nem. Ha teljes csendben és sötétségben számolom a bárányokat. Nem.

Semmi sem jön be. Ellenben az idő meg megy, és mindjárt itt a reggel. Előre érzem, hogy megint farkasszemet fogunk nézni egymással. Akkor sorozatban a harmadik ébren töltött napom következik. Na jó, hazudok. Ma este aludtam kb fél órát. De ez kb semmi.

1.32. Mondom én. Valaki ötösbe kapcsolt az időnek. Sietünk.