http://www.arcamax.com/newspics/5/565/56517.gif
Na így kellett volna maradnom ma. Ma is. Pocsék idő. Pocsék hangulat. Pocsék nap.
Álmos vagyok, fáj a hasam, kínoz a saját szenvelgésem.
Orwellt olvasok. Tulajdonképpen boldoggá tesz, hogy nem vagyok A lelkész lánya. Zötyögés, kalapálás, zakatolás. A világ megkerülése esőben. És közben a lelkész lánya fel-alá kerekezik a községben, és tiltja a természetimádatot önmagának. Anyám szerint a világ legunalmasabb könyve. Szerintem egy olyan világ kapuit nyitja meg, amiben szerencsére sosem kényszerülök élni. Már ennek a tudata örömmel tölt el. Ma befejezem ezt a könyvet. És innentől akármi lesz, heti egyet el fogok olvasni, mert ezt a szellemi sivárságot, ami az elmúlt fél évemet jellemezte, amikor csak a tananyagot sikerült (úgy-ahogy) magamévá tenni, még egyszer nem viselek el. Tudom, mindig ezt ígértem, hogy olvasni fogok, meg színházba járni, meg stb, de sosem tartottam be, most talán sikerül. Bár nemsokára dolgozni kezdek. Kis nyári "jellemfejlesztő" elfoglaltság.
Azért még mindig irigylem Garfieldot. Ő hozott jó döntést.
